IGRICI ESZTENDŐK

Egy magyar református lelkészcsalád krónikája

I. kötet

1964–1969

Horváth Barna életműsorozata, 30. kötet

Összeállította, szerkesztette és kiadta:

HORVÁTH BARNABÁS DÁVID

Tördelés:

BALIKÓ NÁNDOR

Borító:

HATÁR ATTILA

Nyomtatás és kötés:

PRIME RATE

Terjedelem:

368 oldal

ISBN 978 615 83089 2 2

Megjelenés: 2026. szeptember 10.

 

A SZERZŐ ELŐSZAVA:

 

Legjava éveink kronológiája

 

Kísérletre vállalkoztam, valami mintavételre. 1954-től 2004-ig fél évszázadnyi életidőmet fogom a statisztikából regényesíteni. [E két kötetben 1964-től 1975-ig közlünk a feljegyzésekből.] Az a felismerés vezet ebben, hogy nem kell semmit se kitalálni. Ha ötven év folyamán minden napról csak egyetlen tőmondatot feljegyzünk, a napló csaknem „kész regénnyé” válik. Ha a napokat beszorozzuk az évek számával, 18 250 napot kapunk. Ha minden egyes napról lenne feljegyzésünk, vaskos könyvünk vagy többkötetes is lehetne. Utólag sajnálhatom, hogy nincs az ötven év minden napjáról legalább egy mondat feljegyezve. Mégis, ami van, az olyan, mint a statisztikai mintavétel. Feltételezzük, hogy amit sikerült rögzíteni száz esetben, az nagyjából érvényes lesz ezer esetben is.

Naptáros család vagyunk, anélkül, hogy összebeszéltünk volna. Minden évkezdetkor az időszerű naptárral indulunk. Kis méretes zsebnaptár ez, amiben egy-két mondatban elfér az eltelt nap rövid összefoglalása: hol voltunk, mit csináltunk, milyen idő volt, mire mennyit költöttünk. Érdekes, hogy Apámnak, a mádi szőlősgazdának is voltak ilyen zsebkönyvei. Ott még a szőlőművelés eseményei, kiadásai és bevételei, kis vagy nagyobb ügyek emlékeztető feljegyzései olvashatók. Nálam érettségi tájékán jelentkezett az élet kijegyzetelésének igénye. Rájöttem arra, hogy értékes éveink szállnak el a múló idővel anélkül, hogy biztosan tudnánk valamit róluk. Arról, hogy ki mikor született s halt meg, mikor kötött házasságot, viselt-e valami tisztséget, és mikor merre járt a nagyvilágban. Miután házasságot kötöttünk, Márta is elkezdett vázlatozni. Minden decemberben megvette nekem is a jövő évi naptárt. Ötven év múltán már ünnepelhető az is, hogy ha valami nálam nem lett feljegyezve, az nála kereshető és megtalálható. Úgy látszik, hogy az ilyen hajlamok is örökíthetők, mert Barnabás fiunk is több éve gyűjti a dokumentumait. Le is aratta már rögzítő szenvedélyének első gyümölcseit, amikor emlékanyagából megírta első regényét, a Kollégium bluest. A forrás, amiből merített, ugyancsak életanyag. A kérdés csak az, hogy mit kezdünk ezzel az életanyaggal. Transzponáljuk-e a szokásos művészi áttételben, regényesítjük-e, vagy pedig statisztikailag rögzítjük, és megszámoljuk azt, ami megszámolható? Mire van igény vagy szükség leginkább? Elfogadjuk-e, hogy életünk tényanyaga önmagában is érték úgy, ahogy a napok hordalékában ömlesztve megjelenik? Ha elfogadjuk, hogy az ember emlékképekkel pótolja életének kínzó hiányosságait, akkor megnő az adatközlések forrásértéke. Van mód arra is, hogy a művészi és a tudományos feldolgozás határán bizonyos időrendben bemutatjuk a statisztikai valóságot, és közben olyan életrajzot is vázlatozunk, ami szépirodalmi értékeket is hordoz. A valóság és annak „égi mása” úgy jelenik meg itt, mint valami önigazolás, amire minden épkézláb embernek szüksége lehet. Már megszoktuk ugyan, hogy százalékokban fejezzük ki egész életünket, de nem adtuk fel azt az igényünket, hogy életünk kívánatos maradjon legalább magunknak.

Biztosra veszem, hogy teljesen egyedülálló művet költök, mert nincs még egy ilyen megszállottja az Istennek, aki ötven évet jegyzetel talán azzal a gondolattal, hogy sziklaszilárd alibit gyűjtsön bármiféle igazoltatáshoz. Hogy mikor és hol volt, mit csinált. Egész kapcsolatrendszerét (beleértve a nyugatit is) feltárja, megkönnyítve a dolgát a régvolt vagy újonnan támadt ügynököknek. Még azt is beleveszi a jelentésbe, hogy mit olvasott vagy a tévében mit látott a kérdéses év bizonyos napján. Ilyen naplóval minden polgárnak kellene rendelkeznie, minden eshetőségre… De itt nemcsak erről van szó, hogy mit csinál egy pap egy életen keresztül, igen, a PAP! Az egyházközség mindenese. Nagy és kedvenc témája volt ez a korábbi szépíróknak. Móricz Zsigmond Fáklya, Rákosi Viktor Elnémult harangok, Szabó Dezső Az elsodort falu összhangzóan hirdetik, hogy a papon lehet leglátványosabban bemutatni az össznépi romlást. Az erkölcsi romlás helyi képviselője a pap, akit azért tartanak, hogy felelőse legyen egy egész falu vagy tágabb értelmezésben egy egész társadalom hanyatlásának. Hiszen őt azért választották vagy nevezték ki, hogy legyen felelőse az élet mindenféle romlásának. Ha ezt így nem vallja is be korunk embere, eszméi közt megtalálható az a gondolat is, hogy valaki felelős a bűnért is, azért, hogy a szép eszmék, amiket a pap hirdet és képvisel, nem valósulnak meg igazán.

(Miskolc, 2004)

FELHASZNÁLT FORRÁSOK

Horváth Barna és Perjéssy Márta kézirata éves naptáraik alapján.

Az alábbi forrásokból a szerkesztő bővítette a szerző kéziratát:

• Az Igrici Református Egyházközség anyakönyvei és más dokumentumai. E kötet szerkesztésekor nem volt megtalálható az összes presbiteri jegyzőkönyv a parókián. Az anyakönyvi bejegyzésekben Horváth Barna szolgálatait külön nem jelöltük, csak a helyettesítő lelkipásztoréit jeleztük névvel vagy monogrammal. A helynévnél zárójelben áll a fő szolgálati helytől eltérő helynév kezdőbetűje.

• A Geleji Református Egyházközség anyakönyvei és más dokumentumai. Az anyakönyvi bejegy zésekben Horváth Barna szolgálatait külön nem jelöltük, csak a helyettesítő lelkipásztor lelkipász toréit jeleztük névvel vagy monogrammal. A helynévnél zárójelben áll a fő szolgálati helytől eltérő helynév kezdőbetűje.

• Horváth Barna és felesége igrici és geleji szolgálati naplói. A rendszeres szolgálatok bejegyzései hiányosak, ezekről lásd: Horváth Barna: Missziói munkatervek.

• Az egyházi és világi sajtóban megjelent cikkek.

• A Perjéssy Horváth Levéltár (PHL) levelei, meghívói, gyászjelentései, fényképei, audiovizuális és egyéb dokumentumai. A Simándy Pállal folytatott levelezést lásd: Horváth Barna: Lectori salutem.

• A Horváth család vendégkönyve.

• A Horváth család határidőnaplós és egyéb feljegyzései.